Amit a gombászásról talán nem tudnak

Mindenki szokott gombászni. És most éppen itt van a szezonja.

Vagy mégsem?

Az, hogy mindenki gombászni jár, sajnos nem egészen igaz. Például Nagy-Britanniában vagy Kanadában őrültnek néznének minket, vagy egy öngyilkosjelöltnek. A szláv és közép-európai országokon kívül (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Oroszország) kívül csak elvétve gyűjtik a gombát. Afrikában és Közép-Amerikában még kicsit igen, de egyébként csak Vietnámban, Kínában és Japánban gyűjtenek nagyobb mennyiségben gombát.

Például Japán egyik nemzeti étele a sukiyaki háromféle gombából készült: shiitake (Lentinula edodes), enokitake (téli fülőke) és shimeji (Lyophyllum shimeji). A Júdásfülgombát a kínai konyhában találjuk, de a gombának nagyon fontos szerepe van a hagyományos kínai gyógyászatban is.

A képzeletbeli gombakirály Oroszország. Szakértők becslése szerint az oroszok évente akár 1,3 millió tonna gombát is megesznek. Csak Oroszországban indulnak el reggelente a városokból a speciális gombász-vonatok amik csak este térnek vissza. Viszont furcsán fognak nézni Önökre, ha Görögországban, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Ausztráliában, az USA-ban és Nagy-Britanniában szeretnének gombászni. Azon kívül, hogy a britek minden gombát pöfetegnek, ráadásul toadstools-nak hívjnak, azaz szó szerint varangygombának, vagy varangyürüléknek nevezik. A második világháború idején, amikor Nagy-Britanniában nagy éhínség uralkodott, az emberek tudatlanságból valamiért gyilkos galócát fogyasztottak – ami nem nagyon járult hozzá a gombák népszerűségéhez a szigeteken.

A legtöbb nyugati ország csak a csiperkegombát ismeri el mint gombának. Angliában, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában ezeket speciális farmokon termesztik. Franciaországban még a szarvasgomba is elismert gombafajta. Franciaországból származik a csiperkegomba termesztésének első útmutatója, még 1600-ban Olivier de Serres a Théatre d’Agriculture des Champs című könyvében írta le a párizsi kertészek tapasztalatait, akik a dinnyetermesztő melegházakban gombát találtak. A termesztésükre vonatkozó első angol nyelvű utasítások 1779-ből származnak.

Habár a gombát Európában nem nagyon gyűjtik, a gyűjtésükre különféle előírások és szabályzatok születtek. A legrégebbi és első nagyon szigorú gombaszedési szabályokat tartalmazó kódexet Ausztriában adták ki 1792-ben. Emiatt is ma már csak minden tizedik ember szedi a gombát Ausztriában. A kódex kicsit késve reagált VI. Károly halálára, aki állítólag gombamérgezésben halt meg 1740. október 20-án.

Szigorú szabályok vannak érvényben más országokban is. Svájcban minden tartományban más szabályok érvényesek, és hetente csak egyszer, legfeljebb kétszer gyűjthetnek. Olaszországban az erdő tulajdonosának az engedélye szükséges hozzá, maximum egy kilót lehet szedni, és azt is csak páros napokon.

Azt a tudományt, amely a gombagyűjtés, a mikológia és az emberiségtörténet szempontjából vizsgálja a történelmet, Etnomikológiának nevezzük. Ennek köszönhetően tudjuk, hogy a gombát például egykor a szegények húsának nevezték, és hogy a háborúk és járványok voltak a felelősek a gyűjtésük és fogyasztásuk elterjedéséért a szláv országokban.

Illetve, hogy ősidők óta léteznek gombák a Földön abban a formában, ahogyan ma is ismerjük és gyűjtjük – a mai formában megtalált legrégebbi gomba 5 millió éves. Ez néhány sci-fi írónak lehetőséget adott, hogy elgondolkozzanak azon, hogy vajon a gombák intelligens földönkívüli lények-e. Próbálják csak elolvasni Ray Bradbury Fiúk! Termesszetek óriásgombát saját pincétekben! című novelláját.

Afrikában találjuk meg a világ legnagyobb gombáját. Ez egy óriási termeszgomba, melynek kalapjának átmérője gyakran eléri a 80, néha akár a 100 cm-t is, vagy a szudáni gomba, amelynek kalapja akár 120 cm-es kerületűre is megnőhet, törzsének a kerülete 50 cm, és súlya 5 kg körül van.

A gombák népi nevei néha poétikusak – a rókagombát csirkegombának, vagy csirkelábnak, a domažlicai területeken az érdestinóru-t „őskori”-nak nevezik. A korallgombát hívják csirkelábnak, vagy nagypapa ecsetjei-nek.

Befejezésnek még elárulom, hogy beszerezhető egy olyan gomba-atlasz is, amelyhez mellékeltek egy szimfóniákat tartalmazó CD-t. Amennyiben olvassák cseh nyelvű blogjainkat is, akkor ez nem újdonság, hiszen biztosan olvasták a „Mykokosmická symphonie” című cikket a zeneszerzőről és szenvedélyes gombászról, Václav Hálekról, aki sajnos már nem él. Ha nem, sok információt találnak ott az ókori római gombaszedés történetéből és cseh krónikákból, néhány történetet és receptet és természetesen kalória értékeket is.

fotó: cz.depositphotos.com

Jan Lipšanský

Forgatókönyvíró, újságíró, író, a Cseh Televízió munkatársa, jelenleg két fiával töltik kellemesen mindennapjaikat, és együtt utazgatnak.

Dine4fit.hu