Fogyókúra, egészséges életmód és motiváció (5. rész): Miért fogyjunk inkább lassan, de fenntarthatóan? A fejem (nem csak az enyém) története

Persze, mindannyian azonnal szeretnénk látni eredményeket. De meg kell értenünk, hogy a jelenlegi súlyunkat sem egyik napról a másikra értük el. Ezért a fogyás sem fog gyorsan bekövetkezni.

Tulajdonképpen… nem is volna szabad.

De hogy ne csak általánosságokról beszéljek, ma egy kicsit a fejemben fogunk „kirándulni”, mert a fej az, ami gyakran több akadályt dob ​​elénk, mint maga az étel vagy a mozgás.

Az én történetem: Amikor a fejben rögzül egy szám

Nemrég olvastam egy bejegyzést a Fogyunk és egészségesen táplálkozunk a Dine4fit segítségével csoportban, ahol egy hölgy azt írta, hogy 20 kilót fogyott. Szép munka. Viszont a barátnője, aki maga is küzd a súlyával, állítólag azt mondta neki, hogy még csak nem is látszik rajta. Azon kívül, hogy jó lenne átértékelni ezt a „barátságot”, nézzük meg, mi játszódott le ennek a csodálatos hölgynek a fejében.

Igen, sajnos azt mondta neki: „Így ennek nincs semmi értelme.” És jól is gondolták, hogy a 20 kiló gyorsan vissza is jött. Nem a mérlegen. A fejben. És természetesen a testen is.

Ismerem ezt az érzést. És tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Menjünk vissza néhány évvel korábbra, nézzük meg a diákéveimet. Akkoriban 52-56 kg között volt a súlyom. És azt hittem, kövér vagyok, mert itt-ott volt egy kis dombocska a hasamon, és távolról sem voltam összehasonlítható az Instagram-os „fitneszlányokkal”. Ismerik ezt az érzést – az állítólagos tökéletesség a stylingolt fotókon… És megint az a fej.

Az a gondolat, hogy 60 kg felett legyek, egyszerűen rémisztő volt. Így ez a szám rögzült bennem „határként”. Amint közeledtem a hatvanhoz, „diétázni” kezdtem. De aztán jött az első terhességem – 80 kg-mal szültem. Nem baj, gondoltam, le fog fogyni. Szoptatás, mozgás a babával.

De egy évvel a szülés után ismét a szülés előtti súlyban voltam. Így hát belevágtam a Dine4Fit-be, fenntartható rendszert követtem, és elértem a 65 kg-ot. Jó súlynak gondoltam – elvégre csak a póló alatt volt pár számmal nagyobb volt a méretem, lazább bőr, egyszóval egy másik test, mint amivel kihordtam és tápláltam a gyereket.

Aztán jött a második terhesség – és ismét 80 kg körül voltam. Most már tudtam, hogy nem akarom azt, hogy a súly megmaradjon.

Szülés után hat héttel kb. 65 kg volt a súlyom. Nem vettem szigorúan – az étkezés sokkal intuitívabb volt, csak arra figyeltem, hogy ne hízzak túl sokat. De minél több idő telt el a szülés óta, annál kevésbé szerettem magam. A fejem azt mondta, hogy már sok idő eltelt, és tennem kellene valamit ez ügyben. Így hát belevágtam. Lassan. Stressz nélkül.

Húszperces otthoni edzések Fitify-vel, egy kicsit több fehérje, alapmozgás. A mérleg 60,9 kg-ot mutatott, és a fejem szerencsére egy kicsit megnyugodott. Sikerült. De még mindig nem a „sovány” ötössel kezdődő szám volt a fejemben. Hanem a „kövér” hatos.

Másfél hónap kellett hozzá, mire a mérlegen 59,9 kg látszódott. Mi a realitás? Nincs különbség az előző napi 60,1 kg-hoz képest. De a fejem a győzelmet érezte. Hirtelen mintha 20 kilóval kevesebb lettem volna.

Bolondos 200 gramm! Semmi olyan, amit fel kellene ismernem a tükörbe nézve!

Miért mondom ezt itt nyilvánosan? Mert a fej egy igazi szörnyeteg is tud lenni. És ha nem nyugtatjuk le fenntartható szokásokkal, könnyen rávehet minket, hogy feladjunk mindent. Éppen ezért fontos lassan, fenntarthatóan fogyni, tiszteletben tartva a szervezetünket, de a pszichénket is.

Miért jobb lassabban haladni?

1. Egészségesebb a szervezet számára.

A nagy deficit kevesebb tápanyagot jelent, mint amire szüksége van a szervezetünknek. Kevés étel = kevés fehérje (eltűnnek az izmok), kevés zsír (szenvednek a hormonok), kevés szénhidrát (az agy tartalékon dolgozik). És ezt pedig nem akarjuk.

2. Egészségesebb a pszichének.

Az extrém diéták mentálisan megterhelőek – az elején lehet, hogy hajt minket a „motiváció”, de idővel jelentkezik a fáradtság, irritáció… És az étel már nem a barátunk lesz, hanem ellenséggé válik. És ez már tényleg nagyon veszélyes.

3. Elkerüljük a jojó-effektust.

A nagy deficitet nem lehet sokáig fenntartani. Ha egyszer lazítunk, általában visszatérünk az eredeti szokásainkhoz, és minden visszatér. Sokszor sajnos a nem kívánt kamatokkal együtt.

4. Van időnk az új szokások kialakítására.

Egy lassabb haladás teret ad arra, hogy megtanuljunk másképp étkezni. És ha a változás nem drasztikus, nagyobb esélyünk van arra, hogy kitartsunk mellette.

És mi van ezután? Örökké használni kell már a Dine4Fit-et?

Röviden – nem.  A Dine4Fit kétségtelenül egy nagyszerű eszköz. Segíthet megtanulni, hogy mit és mennyit együnk. De semmiképpen sem olyan, amiket egész életünkben csinálnunk kellene.

Az étel nem csak egy szám

300 kcal csokoládé nem ugyanaz, mint 300 kcal lazac. Tanuljunk meg egészségesen étkezni – fehérjék, szénhidrátok, zsírok, rostok. Idővel már nem lesz szükségünk számolgatni, megtanulhatunk intuitíven étkezni és figyelni a szervezetünk igényeire. Figyeljünk rá. Együnk akkor, amikor éhesek vagyunk. Ne unalomból. Ne stresszből. És ha egy buliban megesznek ez szelet süteményt – attól még a világ nem fog összedőlni. Egyetlen ételtől semmit sem hízunk, higgyék el.

Nem a tökéletességről van szó. Ez a szokásokról szól.

A testsúly megtartása nem egy küzdelem. Ez az új standard. Talán már hallották, hogy a fogyás „könnyű”, de megtartani „nehezebb”. De ha időközben már kialakították az új szokásokat, akkor nincs mit fenntartani. Az új stílus az életük természetes részévé válik. És élvezni fogják.

Tehát jegyezzék meg! Lassan, fenntarthatóan, csak ésszel. A testnek és az elmének. Ez az az út, aminek van értelme.

fotó: cz.depositphotos.com

---

27.8.2025 Dine4fit.hu Cikkek, Érdekességek, Hogyan fogyókúrázzunk egészségesen?