A kalóriákról másként: Történelmi tévhitek az ételekkel kapcsolatban

Amikor egy könyvben azt olvassák, hogy a király egy ablaküvegnek támaszkodik a 10. században, akkor világosan látszik, hogy a szerző ismeri a történelmet. És ugyanez a helyzet az ételekkel is.

Mintha egy ilyen könyvben azt írták volna, hogy IV. Károly király a rántott húshoz krumplit evett, és azt majonézzel ízesítette. Hagyom most egy , hogy találgassanak…

Természetesen egyiket sem ehette, mivel e három étel egyikét sem ismerték a 14. században. Tudták, hogy…

Rántott szelet

A ma ismert rántott húsok története csak a 19. században kezdődik. Az ókori rómaiak valóban készítettek tésztába tekert húsokat, amint azt a legrégebbi fennmaradt szakácskönyv, az Apicius receptje is bizonyítja. A Vitellina Fricta (sült borjúhús) azonban borból, olívaolajból, mézből, tört borsból, mazsolából, borecetből, oregánóból, köményből és finomra vágott hagymából készült tésztába tekerve készül. És ez az étel akkor még biztosan nem terjedt el Európában.

Olaszországban viszont igen, de cotoletta-ként. Ami csontos húsból készült panírozott szelet, csehországban „elefántfül” néven találkozhatunk vele. Természetesen számos regionális változata létezett (és létezik). Nos, Olaszországban állítólag a híres osztrák marsall, Joseph Radetzky kedvelte a cotlettát, így jelent meg Ausztriában a 19. században a rántott hús (schnitzel), ami szinte teljesen megegyezik a cotoletta milanesa elkészítésével. A ” schnitzel ” elnevezés a „snitz” (szelet) szóból ered.

A burgonya, de a paradicsom, a kukorica, és a bab is…

A spanyolok rengeteg élelmiszert és terményt hoztak magukkal, amikor Kolumbusz Kristóf (újra)felfedezte Amerikát. Ez azt jelenti, hogy a 16. század előtt a várban a király asztalán biztosan nem lehetett még ott a burgonya, kukorica, paradicsom, bab, chilipaprika, paprika, sütőtök, brokkoli, saláta, pulyka, vanília és persze a kakaó vagy kávé sem. Az ráadásul Európában is csak a 17. században jelent meg, erről lentebb olvashatnak.

Ez érdekes kérdés lehet, hogy vajon mit ettek az emberek ezek helyett a növények helyett. A burgonya helyett például paszternákot fogyasztottak (rostot, C-vitamint, káliumot tartalmaz), és hasonlóan készítették el, mint a mai krumplipürét, esetleg megsütve pörkölthöz, vagy akár desszertekben is. Esetenként burgonya helyett fogyaszthattak tarlórépát, réparepcét, káposztarepcét. Ízük valahol a retek és a karalábé között van. És persze köretként nehéz, sötét kenyeret (azért, mert durum búzából készült) vagy lepénykenyeret fogyasztottak.

A paradicsom helyett leggyakrabban a fejeskáposztát és a kelkáposztát használták, és még ma is számos receptünk létezik ezeknek a növényeknek a felhasználásával. A bab mellett megjelent a borsó, a lóbab (jelentős fehérjetartalommal rendelkezik, a napi szükséglet akár 50%-át is elérheti), illetve a barna lencse.

Majonéz

Bár valószínűleg sosem fogjuk megismerni a majonéz eredetének pontos történetét, mivel számos elméletet és történetet olvashatunk róla, és egyik szebb, mint a másik, de a 18. század előtt hiába kerestük volna az asztalokon. Azonban bizonyíthatóan csak a 19. század elején terjedt el szélesebb körben Spanyolországban és Franciaországban.

Sör

A középkorban biztosan nem ittak sört abban a formában, ahogyan azt ma ismerjük. A középkori sör leginkább egy sűrű és tartalmas zöldségleveshez hasonlított. Mivel a víz akkoriban sokszor szennyezett volt és fertőzések forrása is egyben, az emberek a sört részesítették előnyben, amelynek elkészítésekor a vizet felforralták, hogy ne tartalmazzon káros baktériumokat. Különböző fűszereket (például mustárt) vagy gyógynövényeket (zsályát, ánizst, édesköményt, borókát stb.) tettek a sörhöz. A komlót csak a 14. és 15. században kezdték el használni szélesebb körben a sörfőzéshez. A sörök többsége felsőerjesztéssel készült, az alsóerjesztésű sörök csak a 18. században jelentek meg nagyobb mértékben.

Cukor

A középkorban mézzel édesítettek, semmiképpen sem cukorral. A cukorrépát ugyanis szintén a 16. században a spanyol, illetve portugál hajók importálták Amerikából, illetve a Karib-térségből. Az első cukorgyárakat Európában azonban csak a 19. század elején alapították.

Intermezzo a Dine4Fit szerkesztőségtől

Tudják, hol készítették az első kockacukrot? Igen, Csehországban, konkrétan Dačicében. A kockacukornak még saját „emlékműve” is megtalálható ott. És ha ellátogatnak a Dačice-i kastélyba, valószínűleg egy érdekes történetet fognak hallani ezzel a találmánnyal kapcsolatban.

Tea és kávé

Európában a kávé először a 17. század elején jelent meg, a velencei kereskedelem fejlődésével a Távol-Keletet megjárt utazók által. Először a „Sátán italának” tartották, de aztán állítólag VIII. Kelemen pápa megáldotta, és pápai jóváhagyást adott neki. IV. Károly császár azonban biztosan nem ihatott belőle, még ha akart volna sem.

Hasonlóképpen, a Távol-Keletről érkező velencei kereskedők karavánjaival jutott el Európába az igazi kínai tea is. A teát ezután a portugál kereskedők hajói kezdtek el szállítani Keletről.

Földimogyoró

A földimogyorót csak a 16. században hozták be a spanyol konkvisztádorok, így súlyos hiba lenne egy 14. századról szóló filmben tálkában földimogyorót látni.

Lazac

És még egy apró történelmi tévedés. Amikor a tévében egy reklámban azt láthatjuk, hogy egy bizonyos császár asztalán tonhal vagy lazac van, és ezt szinte luxuscikknek állítják be (ami jelenleg kétségtelenül az), akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a 20. század elején még annyi hal volt a folyókban (és annyi lazac a Moldva folyóban), hogy már a szolgák sem akartak enni belőlük, nemhogy a császár, sőt, még egy rendeletet is kikényszerítettek, amely szerint halat csak hetente kétszer szabad enni. Ráadásul ezért is lett a hal nagyböjti eledel.

fotó: cz.depositphotos.com

29.10.2025 Dine4fit.hu Cikkek, Érdekességek