Veronika Mayová: Másokkal hasonlítják össze magukat? Lehet, hogy ezzel csak ártanak a saját erőfeszítéseiknek!

Összehasonlítás. Gyorsan, és automatikusan történik – másokat figyelünk, hogyan élnek, hogyan esznek, hogyan fogyókúráznak, hogyan edzenek, mit csinálnak…

És tudat alatt összehasonlítjuk az életüket a sajátunkkal.

 

Ez néha lendületet ad. De gyakran térdre kényszeríthet, főleg amikor változásokon megyünk keresztül – fogyókúrázunk, változtatunk az étrendünkön, egészségesebben próbálunk élni. Ahelyett, hogy értékelnénk a saját fejlődésünket, magasabbra tesszük a lécet, mert „ő már 10 kg-ot fogyott, én meg csak 5-öt”.És ott vannak még a közösségi oldalak is, ahol csak úgy hemzsegnek az átalakulásokról, tippekről, tökéletes ételekről és „a karcsú alakhoz vezető leggyorsabb utakról” szóló bejegyzések.

Akkor, hogy is van ez valójában? Hasznos lehet az összehasonlítás, vagy idegesítő és zűrzavart kelt?

Amikor az ügyfeleimmel az összehasonlítás témát vesszük át, leggyakrabban két lehetőség merül fel:

1. Inspiráció – „Hová jár edzeni? Mit főz? Mi használ neki? Én is kipróbálhatom?” Ebben a helyzetben nyitottak vagyunk, új ételeket, recepteket, edzéstípusokat fedezünk fel, találhatunk magunknak partnert vagy egy új közösséget. Ez az egészséges összehasonlítás. Segít a fejlődésünkben.
2. Zűrzavar a fejben – „Ő lefogyott, én miért nem? Valamit rosszul csinálok? Kevés, amit csinálok?” Ezeket én is átéltem. És néha a mai napig kísért. Feltettem magamnak a kérdést: „Kövérebb ez a nő nálam? Neki miért megy, nekem pedig nem?” És nem csak a súlyról volt szó. „Jó neki, ő egy kiválasztott ember, tökéletes a magassága…” Állandó összehasonlítgatások, zűrzavar a fejemben, kudarcérzés. És ami a legfontosabb: tartósan alacsony önbecsülés.

A közösségi oldalak végtelen inspirációt jelentenek, de egyúttal kétségek forrásai is

A közösségi oldalak ugyanis nem a valóságot mutatják, annak csak egy bizonyos szeletét. Ezért, ha az étrendünk módosításának első hetében nem veszünk észre semmilyen változást, és valaki más az Instagramon azt írja, hogy „mínusz 5 kg egy hét alatt”, úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk, hogy valami nincs rendben velünk. Újra elkezdjük megváltoztatni az étrendet, kipróbálunk valami mást… és egy hét múlva újra ugyanaz a helyzet. Bizonytalanok leszünk, nem bízunk magunkban. Elárasztanak minket az információk és a stratégiák, és a nyugalom helyett döntési paralízisben szenvedünk.

Ismerős a helyzet? Olvassanak tovább.

Mit tegyünk, hogy ne sebezzük meg magunkat az összehasonlítással

Amikor úgy érzik, hogy valaki többet tesz Önöknél, próbáljanak meg leülni és leírni a valóságot. Érzelmek, szépítés és ítélkezés nélkül. Például:

• Nekem két gyermekem van, neki nincs gyermeke.
• Én teljes munkaidőben dolgozok és vezetek egy háztartást, ő diák és a szüleivel él.
• Én egy négytagú családnak főzök, ő csak saját magának.

És most jön a kérdés: tényleg képesek leszünk hetente ötször edzeni, úgy, mint ő? És reális-e összehasonlítani a tempónkat az övével, amikor teljesen más a kiindulópontunk? Nem ismerjük az átalakulás előtti étrendjét, nem tudjuk, hogyan aludt előtte, hogy abbahagyta-e az alkoholfogyasztást. Két életút összehasonlítása az összes információ nélkül egyáltalán nem logikus. És valójában még az információkkal sem.

Önbizalom mások gyöngeségén keresztül?

Néhány kliensem bevallotta, hogy növeli az önbecsülésüket, ha meglátnak valakit, aki rosszabb helyzetben van: „Odasüss, ő kövérebb nálam, máris jobban érzem magam.” Bevallom, én is ilyen voltam. Néha még a partneremet vagy a barátomat is megkérdeztem: „Figyelj csak, ez a lány kövérebb nálam?” Amikor a válasz „igen” volt, egy pillanatra megkönnyebbülést éreztem – de perceken belül még rosszabbul éreztem magam. Mert az önbecsülésemet arra alapoztam, hogy valaki más még rosszabb helyzetben van. És ez a pokolba vezető út.

Fogytak már le valaha? Akkor csináljuk újra – másképp

A nőkkel gyakran beszélgetünk arról, hogy mit értek el az életükben. Nyelvtanulás, iskolai végzettség megszerzése, karrierépítés vagy fogyás. És tudják mit? Még ha vissza is hízták a leadott kilókat, ne becsüljék alá magukat. Az, hogy egyszer sikerült lefogyniuk, az azt jelenti, hogy képesek rá. Egyszer már bizonyították ezt a képességüket. És most újra elővesszük – egy másik megközelítéssel, több kedvességgel és egy olyan tervvel, amely a fogyás után is megmarad.

Először megtanuljuk, hogyan kell fenntarthatóan csinálni. Aztán pedig arra fogunk összpontosítani, hogy az eredmény tartós legyen.

Mit tegyünk? Ha úgy érzik, hogy a hasonlítgatásokkal csak elveszítik az boldogságot, a motivációt és az önbizalmukat, próbálják ki a következőket:

• Lassítsanak. Amikor elkezdik hasonlítgatni magukat, álljanak meg, és mondják ki. „Ó, már megint hasonlítgatom magam.“
• Írják át a forgatókönyvet. Ismerjék fel, mi az, ami inspirálja Önöket az adott személyben – és mi az, amit Önök is kipróbálhatnának. Ha nincs semmi ilyesmi, akkor lépjenek tovább.
• Írd le a valóságot. Ne kérdőjelezzék meg a saját útjukat csak azért, mert valaki mást választott.
• Beszéljenek róla. Osszák meg az érzéseiket az edzőjükkel, a táplálkozási szakértőjükkel, barátjukkal, vagy akár a csoportban. Kérdezzék meg, mi az, ami másoknál működik, és gondolják át, mi az, ami Önöknél is működhet.
• Ne várjanak a tökéletes tervre. Válasszanak egy utat, tartsák magukat hozzá, és figyelják meg, hogyan érzik magukat – úgy fizikailag, mint mentálisan.

A hasonlítgatás természetes dolog. De, amikor már kezdi tönkretenni az erőfeszítéseinket, itt az ideje abbahagyni, vagy legalábbis lassítani. Nem arról van szó, hogy többet kell tennünk, mint mások. Arról van szó, hogy tegyünk eleget saját magunkért. Bízzanak a saját útjukban. És ha nem biztosak benne, segítséget kérni egyáltalán nem gyengeség. Épp ellenkezőleg – ez erősség.

fotó: cz.depositphotos.com

5.11.2025 Dine4fit.hu Cikkek, Érdekességek, Hogyan fogyókúrázzunk egészségesen?