Veronika Mayová: A pozitív gondolatok is lehetnek nem kívánatosak, és akadályozhatják a fogyást

Olvasták már a „Nem kívánt gondolatok – fogyókúrás törekvéseink csendes szabotőrei” című cikket?

Ha nem, ne felejtsék el később ránézni. Most ismét a gondolatokkal foglalkozunk – ezúttal első pillantásra pozitívakkal, amelyeknek azonban megvan a maguk „de…” része is.

„Jééé, ma olyan jót edzettem, megérdemlek egy sütit..“
„Az igen, már 4 kg-t leadtam, megeszek egy csokiszeletet.“

Pontosan ezek azok a gondolatok, amelyek megfoszthatnak minket az eredményektől – akárcsak a jól ismert „képtelen vagy rá, és nincs meg benned a kellő erő” típusú belső hangok.

Ezt az első ránézésre pozitív hangot mindannyian ismerjük. Ott van a fejünkben, és tulajdonképpen jó is – támogat minket, azt mondja, hogy ügyesek vagyunk, és hogy sikerülni fog. Lehet, hogy nem halljuk gyakran, lehet, hogy észre sem vesszük, mert nem hordoz negatív érzelmeket, nem ránt minket a szakadékba, sőt: látszólag felfelé húz. A „látszólag” szó itt nagyon fontos. Mert ez a látszólagos megbékélés ugyanabba az irányba vezet minket, mint a hátráltató és az állandó kételkedő mondatok.

„Ma jól ment, ezért megengedhetek magamnak egy hot-dogot.“
„Ez egy jó edzés volt, úgyhogy jár egy kis kényeztetés, egyszer élünk – menjünk fagyizni.“

És mire észbe kapnak, már a kávézóban ülnek, és egy spicy pumpkin latte-t  isznak (2500 kJ), vagy valami hasonlót. Teljesen mindegy. Az eredmény ugyanaz. És sajnos éppen az ilyen „apróságok” miatt kezdenek stagnálni az eredmények.

Nem történik semmi, és nem értik, miért. Vagy talán nem is foglalkoznak vele. Hiszen jól érezték magukat – akkor miért nincs változás? Pont ezért. Mert ha a „jó vagyok” énünket túl gyakran dicsérjük, az ugyanolyan, mintha a „rossz vagyok” énünket kritizálnánk.

Az nem baj, ha néha megeszünk egy szelet tortát, de tegyük mellé a megfelelő érzelmet is, nem pedig azt, ami a „jó eredmények” csapdájába ejt minket, később pedig eltűnnek.

Az én ügyfeleim gondolatnaplót vezetnek, és arra ösztönzöm őket, hogy a pozitív gondolatokat is jegyezzék fel, azokat, amelyek arra csábítanak, hogy együnk valami finomat, „amikor olyan szépen haladunk”.

Nem kell a cukrászda kirakata előtt állni, és nem bemenni. De nem is kell mindig bemenni. Tegyük ezt tudatosan. Kezdjünk belső párbeszédbe ezekkel a témákkal:

„Miért is kellene nekem ezt a tortát megennem?“
„Ez nem butaság?“
„Ez tényleg egy jó ötlet?“

Beszéljenek saját magukhoz. Beszéljenek önmagukkal. Megtalálják a válaszokat is.

P.S. Talán észrevették, hogy most is főként a nőket említettem. Az az igazság, hogy a praxisomban még nem találkoztam hasonló gondolatokkal és gondolkodással küzdő férfival.

fotó: cz.depositphotos.com

Bc. Mayová Veronika

www.veronikamayova.cz

• Okleveles táplálkozási tanácsadó
• Egészségesebb életút felé tereli a nőket, hogy testüket és elméjüket tartósan meggyógyíthassák
• @tenci_zvenci 
• FB Tenčí zvenčí 

Dine4fit.hu