Hány fajta tésztát ismernek?
Ha a tésztára gondolunk, legtöbbünknek legfeljebb csak a spagetti, a csőtészta vagy az orsó tészta jut eszébe.
És Önök hogy vannak ezzel?
Viszlát kövérség! Én a kiálmodott alakra fogom túlenni magam
A Fogyunk és egészségesen táplálkozunk a Dine4fit segítségével csoportunkban a még jobb tájékoztatás érdekében szakértőket vontunk be.
Többnyire táplálkozási tanácsadókról van szó, akik velünk dolgoznak, és könnyedén tudnak válaszolni a Dine4Fit alkalmazás felhasználóinak kérdéseire. De vannak tiszteletreméltó kivételek is a szakértők között. Olyan emberekről van szó, akik egyszerűen annyira megszerették a kiegyensúlyozott étrendet, hogy ma már ők is olyan jó tanácsokat tudnak adni, mint a szakértők.
Például Karel Švejda. Egy szimpatikus fiatalember, aki elkezdett gondolkodni az étrendjén, mert már régebben is fogyni szeretett volna. Ma már készségesen válaszol a kezdők kérdéseire, és naponta motivál másokat is a hozzászólásaival. Köszönjük.
Megtiszteltetés számunkra, hogy írt néhány sort a saját történetéről a blogunkra…
Ismerjék meg Karel Švejda-t, és az Ő történetét
Túlenni magunkat kisebb súlyra? Működik ez? Egyáltalán hogy állíthat ilyet bárki? Meglátjuk.
Egy kicsit az előzményekről: Gyerekkoromban voltak problémáim a súlyommal, csak valahogy éppen a másik oldalról. Az kötelező katonai szolgálat megkezdéséig nem voltam több 62 kg-nál. Egyszóval cingár, bármennyit is ettem, amit csak akartam, mégsem híztam. Miért? Nehéz megmondani, nem voltam túlságosan aktív, elvégre kora gyermekkoromban egészségügyi okok miatt el voltam tiltva mindenféle sporttól. Még a testnevelés óráim is csak a bemelegítésre korlátozódtak, viszont otthon nagyon népszerűtlen rehabilitációs gyakorlatokat kellett naponta kétszer is végeznem. Csak a biciklizés volt megengedett, de abban az időben még nem volt annyira népszerű.
- A katonaság alatt a súlyom így alakult: sorozáskor 62 kg, egy hónappal az eskü után 58 kg, a katonaság végén 78 kg. Tehát a katonaság után teljesen optimális súllyal tértem haza. De semmi sem tart örökké.
Valamikor 2001-ben kezdődött a hízási időszakom. Miért? Esküvő? Család alapítás? Apaság? Igen, gyakran mondják, de valójában ez nem így volt. Egyéb lehetőségek? Elkezdtem folyamatos műszakrendben dolgozni, és megszűnt a már addig is helytelen mindenféle rendszeresség. Néha meg sem álltam és eszembe sem jutott kaja, máskor a műszak nagy része nyugodt volt, a hétvégi éjszakai műszakok, amikor gyakorlatilag csak az üzemet figyeltük, az automaták gyakori látogatása (étel automaták). Rövid időn belül volt egy mázsa voltam. Na és? A férfinak nagy darabnak kell lennie.
136 kg soha többé
Sajnos, mint ahogy az lenni szokott, nem álltam meg egy mázsánál. Mint a legtöbb ember, én is a „garantált tanácsok” segítségével próbáltam küzdeni a súlyommal. Szóval átestem pár időszakon:
- „zsírégető“ levesek, és készételek,
- „szénhidrátos szakaszok“ (avagy inkább paródia – 244 g pulykamell vagy csirkemell, és hozzá 100, 200, 300 g főtt rizs, egész napi ételadag, azaz eredetileg valami apróság is volt reggelire, de azt kihagytam, hogy gyorsabban fogyjak)
- tejdiéta, kínzás, amit talán sokan ismernek (hát, kegyetlen 6 hét)
- csak akkor egyél, ha éhes vagy, a szervezeted majd szól (igen, néhanapján szólt – és olyankor minden ehetőt megettem, amit csak találtam)
- kipróbáltam az önfejlesztést is a STOB-tól (Sebekoučink) – kétszer is teljesítettem (sajnos diétaként tekintettem rá, nem mint változás, de ezek voltak az első értelmes próbálkozások a fogyókúra felé).
Annak ellenére, hogy ezekben az időszakokban együtt összesen körülbelül 50 kg-ot fogytam, mégis nőtt a súlyom, és egy hatalmas, nem mozgó (és morcos) 136 kg-os, kifogásokkal teli golyó voltam. Néhány évig zavartak a túlterhelt porckorongjaim – munka után lefeküdni és pihenni, figyelmeztetés, hogy hamarosan elrepednek. Nem örököltem vékony testalkatot (a szokásos kifogás).
2018-ban a feleségem születésnapjára egy wellness utazást kapott barátnőitől. Egy barátnőjét vitte el magával, nem engem. Amikor a barátommal elmentünk a párjainkért, azt találtuk ki, hogy elegyünk a gyermek rehabilitációs központba, ahol valamikor sok időt töltöttem. Felmenni Vesná-ig a dombon szinte emberfeletti teher volt nekem. Nyafogok, csoszogok, le össze vagyok törve, idegesítő vagyok, dühös vagyok, fáj a hátam. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez tényleg nem mehet így tovább. Teljesen érthető, hogy miért nem mentünk együtt a wellnessbe, és miért nem mentünk együtt sokáig sehova. Számomra most már egyértelmű, hogy valamit kezdenem kell magammal.
A fogyás időszaka
Elkezdek reggelente a feleségemmel együtt felkelni, reggelizni, és próbálok úgy-ahogy rendszeresen enni. Novemberben megtettem az első látogatást az edzőterembe, a kérdezéseimért úgy sem fizetek semmit, és hátha valaki tud segíteni a hátamnak is. Igen, megtaláltam Milan-t, és elkezdünk dolgozni a hátamon és a mobilitásomon. Decemberben a feleségemmel a 18. házassági évfordulónkat ünnepeltük a Loučeň kastélyban. Bár a súlyom kb. 128 kg volt, de sokkal jobban éreztem magam, és a jobbik felem is örült, hogy együtt sétálhattunk a kastélyparkban, és hogy ezúttal nem panaszkodtam, hogy már nem bírok.
2019 nyara
Továbbra is járok edzeni, hosszú ideje, főleg a csigás gépeken végzett és nyújtózó gyakorlatok után már lassan elfelejtem a hátfájást. Súlyom 121 kg, ez még bőven sok, de semmiben nem korlátoz, nem morgok, nem szedek fájdalomcsillapítót. Csak nincs túl sok kedvem az étkezéssel többet foglalkozni. Év végéig nem változik a súlyom, jött egy kis demotiváció, de most vagyok a legjobb formában az elmúlt pár évben.
2020 január
Karácsonykor 2 kg jött hozzá, szóval semmi extra. Áprilisig nem mozdul a súlyom, jött a lockdown – itthon ragadtunk, nincs hol edzeni, a feleségem eladóként dolgozik, így én főzök otthon. És ha már a gyerekeknek főzök, akkor természetesen én is eszek. Meglepő módon a súlyom nem nő.
Április végén a barátnőm kért segítséget. Letöltötte a Dine4Fit alkalmazást, és egy kicsit el kell neki magyarázni a jegyzeteléseket. Nekem már van ilyesmiben tapasztalatom az önképzésnek köszönhetően, szóval letöltöm az alkalmazást, hogy lássam, hogy is néz ki valójában. Majd megnézzük közösen, és megpróbálom egy darabig én is e szerint, hátha sikerül egy kicsit ledobnom magamról.
A Dine4Fit alkalmazás
Tehát 2020.04.24-én kezdtem a Dine4Fit alkalmazással – kiinduló súlyom 123 kg. Rátaláltam a „Fogyunk és egészségesen táplálkozunk a Dine4fit segítségéve” Facebook csoportra.
- Ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Persze, mint sokaknak, nekem is először én is megkaptam a magamét, mert alábecsültem az aktivitásokat. Szóval beállítom rendesen az alkalmazást és meglátjuk.
Elkezdődik a tapasztaltabb felhasználók hozzászólásai tanulmányozásának időszaka. Tényleg sok van itt belőlük. De nekem valahogy az nem elég, hogy fogyok. Már tudom, hogy éhezés nélkül fogok fogyni. De még a számomra felfoghatatlanul magas bevitel mellett is fogyni fogok, csak ezt valahogy elsőre nem tudom megérteni (mint ahogy mások sem).
Nos, most röviden:
- Három év fogyókúra, 47 – 48 kg le.
- 18 hónappal a Dine4Fit előtt mínusz 13 kg
- 18 hónap a Dine4Fit segítségével mínusz 34 – 35 kg (éhezések nélkül, csodaszerek nélkül, beleértve a fenntartási időszakot is).
A Dine4Fit nem utasít, hogy mit egyek, nem tilt semmilyen ételtől, nem kényszerít arra, hogy kerüljem az ételt, ahogy sokan tévesen így gondolják. Segítségemre van, megmutatja, mennyi a bevitelem, megtanít jobban kombinálni az ételeket, megfelelőbb alternatívákat választani, megtanított arra, hogy nem szükséges valamilyen általános extrém étrend ahhoz, hogy lefogyjak. Egyébként a fogyókúrás bevitelem körülbelül 10 000 kJ volt (kb. 2400 kcal).
A munkahelyemen járok ebédelni, nyugodtan megyek étterembe ebédelni. Nincs olyan étel, amit ne tudnék megenni nyugodtan. Nincs lelkiismeret-furdalásom, ha van valami, ami nem éppen a legmegfelelőbb étel.
- Így most nyugodtan mondhatom, hogy tényleg túlettem magam a mostani alakomig, mert az alap tulajdonképpen az étel.
A Dine4Fit-nek és csoportjuknak köszönhetően sokat tanultam, nem minden csak az ételről szól a nap 24 órájában. Ez a 18 hónap sokkal többet adott nekem, nem csak a fogyást. Markéta, Miluška, Saša, Honza és mások tanácsainak köszönhetően elkezdtem foglalkozni a étrendemmel, nem volt elég annyi, hogy tudjam, mit ne egyek inkább, azt is tudni akartam, hogy miért. És még mindig tanulok. A futópadjainknak (nevetés) és a futóinknak köszönhetően felfedeztem a virtuális kihívásokat, elkezdtem gyalogolni, kicsit futni, sok év után még a biciklimet is elővettem, és nem is érzem magam rosszul.
Ezúton szeretném megköszönni a Dine4Fit-nek és csoportjuknak a hatalmas segítséget a jobbik énem felé vezető úton. Saša, Markéta, Miluška, Honza és még sokan mások hozzászólásaiért, tanácsaiért. Természetesen nagyon köszönöm azoknak is, akik megosztották sikereiket, amivel másokat is motiválnak.
Karel Švejda
