Nem mindenki szereti a csípős paprikás és az erősen fűszerezett ételeket.
Viszont bizonyos körülmények között segíthetnek a fogyásban vagy az egészség megőrzésében.
Trópikus eghajlati öv kérdése
Érdekes módon a trópusi országokban és csípős ételek fogyasztása teljesen megszokott. Ami furcsa, mert ott igazán meleg van, akkor minek kell még „ráfűteni”? Tudományosan igazolt – ez valójában a test hőszabályozása, ami így tartja egyensúlyban a test és a környezet hőmérsékletét, és nem izzaszt.
A tudósok is ezért is javasolják nyáron a meleg italok fogyasztását, hogy a test hőmérséklete kiegyenlítődjön a környezet hőmérsékletével, és akkor – a tudósok szerint – nem fog annyira izzadni. Ami őszintén mondva egy szép tény, de azért egy jól lehűtött ital az igazi ital, nem?
A fent említett országokban a csípős ételek megnövekedett fogyasztásának a második oka az, hogy a csípős ételek fogyasztásakor az embernek már kisebb adag után is nagyobb a jóllakottság érzése, és nem lesz egyhamar újra éhes. Ami azt jelenti, hogy párás melegben a szervezet az élelmiszer emésztése és feldolgozása helyett többet tud a hőszabályozásra koncentrálni.
Az indiai ajurvéda ráadásul tovább osztályozza az ételeket melegre, semlegesre és hidegre, illetve melegítő és hűsítő, az élelmiszer hűsítő vagy melegítő hatásának értelmében. Léteznek táblázatok, hogy ezek közül melyeket fogyasszuk az év bizonyos szakaszaiban, hogy megfeleljen a szervezetünknek.
Éppen ezért az igazi ázsiai, filippínó vagy mexikói bisztróknak az egyenlítőn és a trópusi övön kívüli körülmények között is alkalmazkodniuk kell a helyi lakosok – ill. inkább a szervezetük – igényeihez. A mi enyhébb éghajlati övezetünkben nem nagyon szoktuk hozzá az erősen fűszeres ételekhez, mert egyszerűen nincs rá szüksége a szervezetünknek, nincs akkora szükség a testhőmérséklet szabályozására.
Valami Ázsiából, valami Dél-és Közép-Amerikából
Amennyiben a csípős alapanyagokról van szó, a fokhagyma és a gyömbér Ázsiából, a chili paprika pedig Dél- és Közép-Amerikából érkezett hozzánk.
A fokhagyma eredeti hazája Mongólia, ahonnan először Kínába, majd a Selyemúton jutott el Európába. Csípős aromáját az allicinnek köszönheti, amelynek antibakteriális, gomba- és vírusölő hatása van.
A gyömbért – háromezer éves lelőhelyeken végzett régészeti feltárások alapján – valószínűleg először Kínában termesztették, ahonnan Indiába jutott el, és az ókorban már Görögországban is ismerték. (És nem hagyhatom ki azt a megjegyzésemet sem, hogy a középkorban ízesítés céljából adták a sörbe a komló helyett). A csípős ízét ezúttal a gingerolok és származékaik, a shogaolok adják, amik a chili paprikában lévő kapszaicinhez kémiailag hasonló összetételű anyagok.
A chili paprika pedig Dél-Amerikából érkezett hozzánk, és mint ahogy a fokhagyma esetében is, több fajta létezik belőle. A csípősségét a kapszaicin nevű anyag okozza, előnyeiről és hátrányairól lejjebb olvashatnak. A csípős paprika (ahogy nálunk a chili paprikát nevezik) a kapszaicin mellett C-vitamint, béta-karotint, E-vitamint, B-vitaminokat, kalciumot, káliumot és egyebeket is tartalmaz. A szárított chili paprikát a cayenne borsként is ismerhetjük, ami pontatlan elnevezés.
Egészségügyi előnyök
Pozitívan hat a szervezet védekezőképességére és emésztésére, csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét, emellett segíti a szívet és tisztítja az ereket. Elpusztítja a parazitákat a belekben, és jó hatással van a puffadás ellen. Az ókori egyiptomiak a fokhagymát afrodiziákumnak tekintették.
Különböző tanulmányok szerint pozitív hatással van az emésztőrendszerre, diabetikusoknál csökkenti a cukorszintet, erős antioxidáns és bizonyos daganatellenes hatásai vannak, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, lázcsillapító, hatással van a vérzsír szintjére, ráadásul még a kemoterápia során is csökkenti a hányingert.
Elősegíti a vérkeringést, megelőzi a szívinfarktust és az agyvérzést, csökkenti a koleszterinszintet, szabályozza az LDL szintet, segít felgyorsítani az anyagcserét és csökkenti az étvágyat, csökkenti a testzsír mennyiségét (ami segít a fogyásban), számos tanulmány szerint egyes daganatos megbetegedések és a szklerózis megelőzésében is hatékony. Védelmet nyújt a fertőzések ellen, elpusztítja az idegen baktériumokat, lazítja a váladékot, javítja a hangulatot az endorfin és a szerotonin termelés serkentésével, sőt egy tanulmány szerint 14%-kal csökkentik a korai halálozás kockázatát.
Egészségügyi rizikók
A fentiek azonban felnőttekre vonatkoznak, a gyerekeknek nem volna szabad enniük csípős ételeket. És a terhes és szoptató nőknek, allergiásoknak, szívritmuszavarban vagy vesebetegségben szenvedőknek sem volna szabad.
A csípős ételektől egyébként nem kell félni, amíg nem esünk túlzásokba. Hiszen ha nincs belső késztetésük arra, hogy mások előtt vagánynak tűnjenek, hanem csak az egészségükre gyakorolt hatások érdeklik önöket, akkor talán eszükbe sem jut, hogy kipróbálják vagy rendszeresen fogyasszák a százezres és milliós paprikát. Itt is érvényes a mindent csak mértékkel elv, az arany középút. Fontos, hogy a csípős ételeket csak ésszel és ésszerű mennyiségben fogyasszuk.
Nem csak Amerikában léteznek erős chili paprikaevő versenyek, de ezt tudják – otthon ezt inkább ne próbálják. 2018-ban egy New York-i versenyző megpróbált enni a világ legcsípősebb paprikájából, és a kórházban kötött ki. A túl erős vagy gyakran fogyasztott csípős paprika gyomorfájást, fejfájást, hányingert, refluxot, hányást, hasmenést, gyomorégést, vérnyomás-emelkedést, húgyúti és vese irritációt okozhat… Nagyobb mennyiségű chili paprika fogyasztása növelheti a gyomorrák kialakulásának kockázatát, és az erősen csípős fajták akár a garat nyálkahártyáját, a bőrt és a szemeket is kimarhatják.
Hasonlóképpen a fokhagyma mértékletes fogyasztása (napi 2-3 gerezd) sem ártalmas, de nagyobb mennyiségben puffadást, fájdalmat, gyomorirritációt, hányást, hasmenést, vizelési zavarokkal járó vesekárosodást okozhat.
A csípősség mértékegysége a Scoville-skála
1912-ben Wilbur Lincoln Scoville amerikai gyógyszerész egy gyógyszergyártó cég részére kidolgozta az egyes paprikák és chili paprikák csípősségi táblázatát. Ezt a skálát mai napig is használják, és bárki könnyen megtalálhatja az interneten. A szárított chilipaprikánál voltak, és a mai napig is vannak tesztelések, mert a friss chili paprika 90% vizet tartalmaz, ezért a csípősség is, vagyis az SHU érték is sokkal alacsonyabb.
Az édespaprika nem tartalmaz kapszaicint és a skálán 0 az értéke, míg a Pepper X értéke például 3 180 000 SHU! A kétmillió SHU körüli csípősségű paprikák közé tartozik még a Carolina Reaper, a Dragon’s Death és a Trinidad Scorpion Moruga. Állítólag ezek a paprikák három latex kesztyűn keresztül is égetnek. A chilipaprikából egyébként paprika spray-t is készítenek, aminek 2-4 millió az SHU értéke. És érdekességnek: a tiszta kapszaicinnek 16 millió az SHU értéke, és az emberekkel ellentétben a madarak egyáltalán nem érzik.
Akkor hogyan is legyen?
Amennyiben egészségügyi okokból csípős ételeket szeretnének beépíteni az étrendjükbe, akkor a legjobb, ha enyhén csípős paprikával kezdik, és esetleg tesztelhetik a saját toleranciaküszöbüket (ez mindenkinél más), hogy – ahogyan manapság mondják – a „komfortzónájukban” maradjanak. “. Hiszen nincs értelme olyan ételt enni, amiben a csípősség teljesen elnyomja magát az egész étel ízét. Először próbálják ki például a poblano paprikát (1000-2000 SHU), majd a jalapeño paprikát (2500-8000) vagy a chipotle paprikát (5000-10000), és ha minden rendben van, és kevésnek tűnik a csípősség, próbálják ki a serrano paprikát (23 000 SHU), vagy óvatosan emeljék a csípőséget a habañero paprikáig (akár 350 000 SHU).
Egyébként az égető és csípős ízt a szánkban száraz kenyérrel, vagy akár egy pohár tejjel elnyomhatjuk. A víz nem segít (és sajnos a sör sem).
fotó: cz.depositphotos.com
Jan Lipšanský
Forgatókönyvíró, újságíró, író, a Cseh Televízió munkatársa, jelenleg két fiával töltik kellemesen mindennapjaikat, és együtt utazgatnak.
A hozzászólások nem képviselik a szerkesztők vagy a blog üzemeltetőjének véleményét.