Egy másik sikertörténetet mutatunk be – ezúttal egy fiatal nőt, akinek sikerült kordában tartani étrendjét és életmódját.
Miután éveken keresztül szó szerint éheztette magát, rájött, mire van szüksége a testnek. Íme a szavai:
Üdvözlöm a Dine4Fit.hu olvasóit. A nevem Hanka. Egy tíz hónapos kisfiú anyukája vagyok és a világ legjobb férjének a felesége. Kicsi korom óta versenyszerűen kosárlabdáztam az ikertestvéremmel. Tizenhat éves koromban azonban abbahagytam. A történetem a Dine4Fit.hu bloghoz 2008-ban kezdődik. Egy rövid ideig szerelmes voltam, sportolás nélküli időszakban. Kevesebb, mint egy évvel később a mérleg mutatója 10 kilóval többet mutatott, egészen pontosan 75 kg-t. Egy akkori kiránduláson a rólam készült fénykép volt az utolsó csepp a pohárban számomra… Akkoriban nem sok ismeretem volt az egészséges étrendről. Klasszikusnak számítottak az édességek, péksütemények és köretek elhagyása az étrendből.
- Súly előtte: kb. 102 kg
- Súly most: 68 kg
- Magasság: 172 cm
- Méret előtte: 42-44
- Jelenlegi méret: 36-38
- Kor: 29 let
- Érdeklődés: család, sport, turisztika, filmek
- Foglalkozás: jelenleg anyasági szabadság, korábban humánerőforrás
Nem sokkal a fogyókúra elkezdése után hallottam egy fogyókúra-klubról, ahol a nőknek azt tanácsolták, hogy naponta 4000 kJ-t fogyasszanak. Ma már tudom, hogy ez volt a legnagyobb hülyeség, de ennek köszönhetően elkezdtem megtudni, hogy mi is valójában a kalória. Vettem magamnak egy mérleget, egy füzetet, a hűtőre kifüggesztettem egy táblázatot az élelmiszerek tápértékeivel, és belekezdtem egy körforgásba, amelyből a következő 10 évig nem tudtam kiszállni. Jobb akartam lenni, mint a többiek. Ezért csökkentettem, folyamatosan csökkentettem, amíg el nem értem a napi 1300–1600 kJ-t. Csak érdekességként mondom, hogy ez kb. egy dobozka gyümölcsjoghurt, vagy 3 tojás, vagy egy kis marék dió kalóriaértékével egyenlő.
- Igen, jól olvassák. Egész napra. És hogy ne csak jobb legyek, hanem a legjobb, ehhez még edzettem is.
Futás, edzés –2000 ugrás alá nem mentem az ugrókötelezéskor. Annyira fanatikus voltam a tökéletes alak elképzelésével, hogy még a cukormentes rágót is feljegyeztem. Persze állandóan fáradt voltam, idegesítő, éjszakánként lábgörcsökre ébredtem. De fogytam és valójában boldog voltam. Sajnos az emésztésem nem úgy működött, ahogy kellene, sőt hashajtókhoz is folyamodtam. De végül sikerült a bevitelt 4000 kJ-ra növelnem.
Három hónap alatt összesen 17 kilót fogytam, és ezért már megengedtem magamnak, hogy egy szelet „anyós-kalács”-ot egyek. Aznap reggel valami átkapcsolt a fejemben, és muszáj volt mindent megennem, amitől eddig nagyon ódzkodtam. Lángos, jégkrém, keksz, csoki, sült-krumpli, és mindent természetesen azonnal. AZONNAL! Ezzel egy másik szakasz kezdődött el nálam.
- A mértéktelen evés, és sajnos a hányások. Négy hét alatt visszaszedtem a 17 kilót. Gyorsan jött, gyorsan ment.
Extrém helyzetbe még egyszer kerültem 2017-ben, amikor be tudtam tartani a bevitt mennyiséget, de már nem tudtam kombinálni az extrém terheléssel, amikor is reggel 5 órakor keltem, futottam 6 kilométert, utána munkába, munkából fittness-be, ahol ismét futottam fél órát, és ehhez még jött az egy órás funkcionális edzés. Meglepetésemre nemcsak hogy nem tudtam tartani a súlyomat, hanem híztam még hozzá pár kilót. Végül sikerült eljutnom egészen 96 kilóig.
A mérleg elől menekültem, de mai napig a párom (aki azóta már a férjem lett) szavai járnak a fejemben: „Ha nem méred magad, az nem azt jelenti, hogy nem vagy annyi, mint amennyi.“ Ha ebbe az ember belegondol, van benne némi igazság. Hajlamosak vagyunk menekülni az igazság elől, kerülni a tükröt és a mérleget.
Életem legnagyobb súlyával végül teherbe is estem. Annyira kövér voltam, hogy a kollégák cégnél ahol dolgoztam, semmit nem tudtak a terhességemről körülbelül a hatodik hónapig. Azt hitték, hogy csak megint híztam valamennyit.
Amikor szülni mentem 109 kg voltam. Szülés után amikor hazamentem a súlyom 102 kg volt, és elhatároztam, hogy ennyire túlsúlyos nem lehetek. Nem csak nem akarok, de nem leszek! Ismét a férjem segített, aki azt mondta, hogy valószínű ez az utolsó esélyem, hogy lefogyjak, és a szülést vegyem úgy, mint egy testi „restart”.
Eleinte a súlyom szinte magától csökkent. Persze a babára és a szoptatásra összpontosítottam, így a fogyással nem is igazán foglalkoztam. Próbáltam figyelni a megfelelő makrotápanyag bevitelre, és sétálni jártam a babakocsival. Ennyi elég is volt. Olyan érzésem volt, mintha a gyereknevelés hallhatatlanná tett volna, és a világon mindenre képes vagyok.
Az igazi fogyókúrába a szülés után 3 hónappal kezdtem neki, azaz tavaly novemberben. A mérleg már „csak” 92,6 kg-ot mutatott. Kiszámoltam a szükséges táplálékbevitel mennyiséget, letöltöttem a Dine4Fit alkalmazást, majd elkezdtem tervezgetni és írogatni az étrendemet. Fokozatosan adagoltam hozzá a tornát, jógát, otthoni edzéseket. Amikor már fizikailag jobban éreztem magam, a futásra és a HIIT edzésre váltottam. Jelenleg a futást, a tabata edzést, és a fitneszt kombinálom. Azóta hetente 3-5 alkalommal edzek.
Mindenekelőtt arra törekszem, hogy hosszútávon fenntartható legyen számomra. Nincs semmilyen tiltás, nincs túlhajszolás, nincs semmilyen teljesíthetetlen cél. Étkezésekkor igyekszem betartani a 80/20 szabályt. Többnyire megfelelően és egészségesen eszek, de ha valamit megkívánok, nem problémázok az elfogyasztásával.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek gondot okoz fejben átkapcsolni arra, hogy nem tilalomról beszélünk, és megérteni azt, hogy mindezt önmagunkért és az egészségünkért tesszük.Nem a környezetünk miatt. Tudom, hogy a legnehezebb próba még előttem van. Számomra sosem okozott gondot a fogyás, csak a súlyom megtartása. Ezért csináltam egy instragram profilt, ami elsősorban nekem szól. Olyan saját napló féle. Minden nap teszek fel képet egy rövid leírással, mit ettem egész nap, videókat és tippeket az edzésekhez. Minden szerdán online tabata edzést tartok, amit a testvéremmel együtt találunk ki, aki hivatásos sportoló. El kell mondanom, hogy az egészséges életmód teljesen feltölt, szívesen adok tanácsokat másoknak, segítek nekik, motiválom őket, és úgy érzem ezzel a jövőben is foglalkozni szeretnék. De a legnagyobb köszönet a férjemet illeti, aki nem hitt benne, hogy el tudom érni az álmaim súlyát, és ennek ellenére is végig támogatott engem mindenben. Nélküle, és a mi kis ügyes és jó kisfiunk nélkül ezt nem bírtam volna véghez vinni. És mit tanácsolok? Ne féljünk az ételtől! Az étel nem ellenség. És ne rohanjunk sehova, a fogyókúra nem sprint, hanem egy maraton…
A hozzászólások nem képviselik a szerkesztők vagy a blog üzemeltetőjének véleményét.