Viszlát kövérség! Én a kiálmodott alakra fogom túlenni magam

A Fogyunk és egészségesen táplálkozunk a Dine4fit segítségével csoportunkban a még jobb tájékoztatás érdekében szakértőket vontunk be.

Többnyire táplálkozási tanácsadókról van szó, akik velünk dolgoznak, és könnyedén tudnak válaszolni a Dine4Fit alkalmazás felhasználóinak kérdéseire. De vannak tiszteletreméltó kivételek is a szakértők között. Olyan emberekről van szó, akik egyszerűen annyira megszerették a kiegyensúlyozott étrendet, hogy ma már ők is olyan jó tanácsokat tudnak adni, mint a szakértők.

Például Karel Švejda. Egy szimpatikus fiatalember, aki elkezdett gondolkodni az étrendjén, mert már régebben is fogyni szeretett volna. Ma már készségesen válaszol a kezdők kérdéseire, és naponta motivál másokat is a hozzászólásaival. Köszönjük.

Megtiszteltetés számunkra, hogy írt néhány sort a saját történetéről a blogunkra…

Ismerjék meg Karel Švejda-t, és az Ő történetét

Túlenni magunkat kisebb súlyra? Működik ez? Egyáltalán hogy állíthat ilyet bárki? Meglátjuk.

Egy kicsit az előzményekről: Gyerekkoromban voltak problémáim a súlyommal, csak valahogy éppen a másik oldalról. Az kötelező katonai szolgálat megkezdéséig nem voltam több 62 kg-nál. Egyszóval cingár, bármennyit is ettem, amit csak akartam, mégsem híztam. Miért? Nehéz megmondani, nem voltam túlságosan aktív, elvégre kora gyermekkoromban egészségügyi okok miatt el voltam tiltva mindenféle sporttól. Még a testnevelés óráim is csak a bemelegítésre korlátozódtak, viszont otthon nagyon népszerűtlen rehabilitációs gyakorlatokat kellett naponta kétszer is végeznem. Csak a biciklizés volt megengedett, de abban az időben még nem volt annyira népszerű.

• A katonaság alatt a súlyom így alakult: sorozáskor 62 kg, egy hónappal az eskü után 58 kg, a katonaság végén 78 kg. Tehát a katonaság után teljesen optimális súllyal tértem haza. De semmi sem tart örökké.

Valamikor 2001-ben kezdődött a hízási időszakom. Miért? Esküvő? Család alapítás? Apaság? Igen, gyakran mondják, de valójában ez nem így volt. Egyéb lehetőségek? Elkezdtem folyamatos műszakrendben dolgozni, és megszűnt a már addig is helytelen mindenféle rendszeresség. Néha meg sem álltam és eszembe sem jutott kaja, máskor a műszak nagy része nyugodt volt, a hétvégi éjszakai műszakok, amikor gyakorlatilag csak az üzemet figyeltük, az automaták gyakori látogatása (étel automaták). Rövid időn belül volt egy mázsa voltam. Na és? A férfinak nagy darabnak kell lennie.

136 kg soha többé

Sajnos, mint ahogy az lenni szokott, nem álltam meg egy mázsánál. Mint a legtöbb ember, én is a “garantált tanácsok” segítségével próbáltam küzdeni a súlyommal. Szóval átestem pár időszakon:

• „zsírégető“ levesek, és készételek,
• „szénhidrátos szakaszok“  (avagy inkább paródia – 244 g pulykamell vagy csirkemell, és hozzá 100, 200, 300 g főtt rizs, egész napi ételadag, azaz eredetileg valami apróság is volt reggelire, de azt kihagytam, hogy gyorsabban fogyjak)
• tejdiéta, kínzás, amit talán sokan ismernek (hát, kegyetlen 6 hét)
• csak akkor egyél, ha éhes vagy, a szervezeted majd szól (igen, néhanapján szólt – és olyankor minden ehetőt megettem, amit csak találtam)
• kipróbáltam az önfejlesztést is a STOB-tól (Sebekoučink) – kétszer is teljesítettem (sajnos diétaként tekintettem rá, nem mint változás, de ezek voltak az első értelmes próbálkozások a fogyókúra felé).

Annak ellenére, hogy ezekben az időszakokban együtt összesen körülbelül 50 kg-ot fogytam, mégis nőtt a súlyom, és egy hatalmas, nem mozgó (és morcos) 136 kg-os, kifogásokkal teli golyó voltam. Néhány évig zavartak a túlterhelt porckorongjaim – munka után lefeküdni és pihenni, figyelmeztetés, hogy hamarosan elrepednek. Nem örököltem vékony testalkatot (a szokásos kifogás).

2018-ban a feleségem születésnapjára egy wellness utazást kapott barátnőitől. Egy barátnőjét vitte el magával, nem engem. Amikor a barátommal elmentünk a párjainkért, azt találtuk ki, hogy elegyünk a gyermek rehabilitációs központba, ahol valamikor sok időt töltöttem. Felmenni Vesná-ig a dombon szinte emberfeletti teher volt nekem. Nyafogok, csoszogok, le össze vagyok törve, idegesítő vagyok, dühös vagyok, fáj a hátam. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez tényleg nem mehet így tovább. Teljesen érthető, hogy miért nem mentünk együtt a wellnessbe, és miért nem mentünk együtt sokáig sehova. Számomra most már egyértelmű, hogy valamit kezdenem kell magammal.

A fogyás időszaka

Elkezdek reggelente a feleségemmel együtt felkelni, reggelizni, és próbálok úgy-ahogy rendszeresen enni. Novemberben megtettem az első látogatást az edzőterembe, a kérdezéseimért úgy sem fizetek semmit, és hátha valaki tud segíteni a hátamnak is. Igen, megtaláltam Milan-t, és elkezdünk dolgozni a hátamon és a mobilitásomon. Decemberben a feleségemmel a 18. házassági évfordulónkat ünnepeltük a Loučeň kastélyban. Bár a súlyom kb. 128 kg volt, de sokkal jobban éreztem magam, és a jobbik felem is örült, hogy együtt sétálhattunk a kastélyparkban, és hogy ezúttal nem panaszkodtam, hogy már nem bírok.

2019 nyara

Továbbra is járok edzeni, hosszú ideje, főleg a csigás gépeken végzett és nyújtózó gyakorlatok után már lassan elfelejtem a hátfájást. Súlyom 121 kg, ez még bőven sok, de semmiben nem korlátoz, nem morgok, nem szedek fájdalomcsillapítót. Csak nincs túl sok kedvem az étkezéssel többet foglalkozni. Év végéig nem változik a súlyom, jött egy kis demotiváció, de most vagyok a legjobb formában az elmúlt pár évben.

2020 január

Karácsonykor 2 kg jött hozzá, szóval semmi extra. Áprilisig nem mozdul a súlyom, jött a lockdown – itthon ragadtunk, nincs hol edzeni, a feleségem eladóként dolgozik, így én főzök otthon. És ha már a gyerekeknek főzök, akkor természetesen én is eszek. Meglepő módon a súlyom nem nő.

Április végén a barátnőm kért segítséget. Letöltötte a Dine4Fit alkalmazást, és egy kicsit el kell neki magyarázni a jegyzeteléseket. Nekem már van ilyesmiben tapasztalatom az önképzésnek köszönhetően, szóval letöltöm az alkalmazást, hogy lássam, hogy is néz ki valójában. Majd megnézzük közösen, és megpróbálom egy darabig én is e szerint, hátha sikerül egy kicsit ledobnom magamról.

A Dine4Fit alkalmazás

Tehát 2020.04.24-én kezdtem a Dine4Fit alkalmazással –  kiinduló súlyom 123 kg. Rátaláltam a „Fogyunk és egészségesen táplálkozunk a Dine4fit segítségéve” Facebook csoportra.

• Ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Persze, mint sokaknak, nekem is először én is megkaptam a magamét, mert alábecsültem az aktivitásokat. Szóval beállítom rendesen az alkalmazást és meglátjuk.

Elkezdődik a tapasztaltabb felhasználók hozzászólásai tanulmányozásának időszaka. Tényleg sok van itt belőlük. De nekem valahogy az nem elég, hogy fogyok. Már tudom, hogy éhezés nélkül fogok fogyni. De még a számomra felfoghatatlanul magas bevitel mellett is fogyni fogok, csak ezt valahogy elsőre nem tudom megérteni (mint ahogy mások sem).

Nos, most röviden:

• Három év fogyókúra, 47 – 48 kg le.
• 18 hónappal a Dine4Fit előtt mínusz 13 kg
• 18 hónap a Dine4Fit segítségével mínusz 34 – 35 kg (éhezések nélkül, csodaszerek nélkül, beleértve a fenntartási időszakot is).

A Dine4Fit nem utasít, hogy mit egyek, nem tilt semmilyen ételtől, nem kényszerít arra, hogy kerüljem az ételt, ahogy sokan tévesen így gondolják. Segítségemre van, megmutatja, mennyi a bevitelem, megtanít jobban kombinálni az ételeket, megfelelőbb alternatívákat választani, megtanított arra, hogy nem szükséges valamilyen általános extrém étrend ahhoz, hogy lefogyjak. Egyébként a fogyókúrás bevitelem körülbelül 10 000 kJ volt (kb. 2400 kcal).

A munkahelyemen járok ebédelni, nyugodtan megyek étterembe ebédelni. Nincs olyan étel, amit ne tudnék megenni nyugodtan. Nincs lelkiismeret-furdalásom, ha van valami, ami nem éppen a legmegfelelőbb étel.

• Így most nyugodtan mondhatom, hogy tényleg túlettem magam a mostani alakomig, mert az alap tulajdonképpen az étel.

A Dine4Fit-nek és csoportjuknak köszönhetően sokat tanultam, nem minden csak az ételről szól a nap 24 órájában. Ez a 18 hónap sokkal többet adott nekem, nem csak a fogyást. Markéta, Miluška, Saša, Honza és mások tanácsainak köszönhetően elkezdtem foglalkozni a étrendemmel, nem volt elég annyi, hogy tudjam, mit ne egyek inkább, azt is tudni akartam, hogy miért. És még mindig tanulok. A futópadjainknak (nevetés) és a futóinknak köszönhetően felfedeztem a virtuális kihívásokat, elkezdtem gyalogolni, kicsit futni, sok év után még a biciklimet is elővettem, és nem is érzem magam rosszul.

Ezúton szeretném megköszönni a Dine4Fit-nek és csoportjuknak a hatalmas segítséget a jobbik énem felé vezető úton. Saša, Markéta, Miluška, Honza és még sokan mások hozzászólásaiért, tanácsaiért. Természetesen nagyon köszönöm azoknak is, akik megosztották sikereiket, amivel másokat is motiválnak.

Karel Švejda

www.dine4fit.hu szerkesztőség