A Dine4Fit blogunkon rendszeresen jelenítünk meg történeteket felhasználóink sikeréről.
Nagyra értékeljük a visszajelzéseiket és mások segítésére irányuló erőfeszítéseiket (például Facebook-csoportjainkban). Vannak, akik – és nem kevesen– még az étrendjükön kívül a munkahelyüket is megváltoztatták. Megfelelő tanfolyamokat végeztek el, és táplálkozási tanácsadóként tevékenykednek.
A szimpatikus Martin Jaroš egyikük a sok közül. És itt van az őszinte és nagyon személyes vallomása:
Sziasztok, Martin vagyok, 31 éves. Jelenleg főállású táplálkozási tanácsadóként dolgozom. Egyik napról a másikra elhatároztam, hogy megvalósítom az álmomat. Éspedig azt, hogy a lehető legtöbb ember étkezési szokását és a sportról alkotott szemléletét megváltoztassam.
- Visszatekintve éppen az a típusú ember voltam, akinek az étel az utolsó helyen volt. Csak az alkohol érdekelt. És már a korai gyerekkorban. Nem vagyok rá büszke, de ennek köszönhetően lettem azzá, aki ma vagyok.
Azt gondoltam, hogy majd a családalapítással minden megváltozik, de ez sajnos fordítva volt. Talán azért, mert akkor még nagyon fiatal voltam. 18 éves voltam, amikor megismerkedtem a feleségemmel és megnősültem. 19 évesen megszületett az első lányunk. Azonban még ezek után is közömbös voltam az élet és a testem iránt. Nem raktam le az alkoholt. Az élet ment tovább, a kilók meg csak gyarapodtak. 4 évvel később megszületett a kisfiunk. Akkoriban a munkámból adódóan csökkentettem az alkoholfogyasztást, de annyival több kaját toltam magamba.
Szépen becsomagoltam magam zsírral. Nem is tudom, mire számítottam. 2016-ban úgy döntöttem, hogy kamionozni fogok. És én pedig olyan vagyok, hogy ha van egy jónak látszó ötletem, akkor azt meg is kell valósítanom. Egyszóval katasztrófa. A napi adag 2-4 liter kóla, egy csomag süti, zsíros kolbász és konzerv – ez volt a napi bevitelem. Plusz hetente két kenyér és 20 kifli. Nem akartam kajára költeni.
Nem tudtam, hogy éppen az étel az, ami segít nekünk. De még ha valaki mondta volna is nekem akkor, hogyan fog az életem emiatt megváltozni, nem hittem volna neki. Csak kinevettem volna. És a homlokomra mutattam volna. Valamikor 2018-ban egyre nagyobb stresszben kezdtem élni. Az első lányunknak van egy bizonyos fogyatékossága. És úgy tűnt, hogy valószínű a fiunknak is.
- Én a kamionban, a feleségem egyedül otthon.
Szóval eközben ő is csak “dagadt”. Most már tudom, hogy nem fog rám megharagudni ezekért a szavakért. Valójában soha nem is szidna, mert mindketten ugyanazt gondoljuk, hogy ezért csak mi vagyunk a hibásak. Sajnos ebből a szempontból a gyerekeket is elhanyagoltuk. Ahogy mi ettünk, úgy ettek a gyerekeink is. Így a lányunk is velünk együtt hízott, a fiunk pedig éppen ellenkezőleg, nem hízott, ráadásul valamivel az alultápláltság szintje alatt is volt. 2018. január végén, február elején elkapott az eperoham, begörcsöltem. Egy kamionban, több száz kilométerre otthontól. A cég tulajdonosa nem volt hajlandó hazavinni, így gyógyszerek nélkül rendesen megszenvedtem. Ekkor ébredtem rá, hogy tovább ez így nem mehet.
Ezekben a hetekben nem éreztem jól magam, csökkent a súlyom, úgy néztem mi mint egy halott. 95 kg voltam. Amikor hazatértem, ismét gyötörtek a rohamok, és úgy döntöttem, munkahelyet váltok. Ez a változás paradox módon nekem 20 kg-ba került, mindössze 2 hónap alatt. Jojó hatás extra ajándékkal.
A szervezetem egy igazi energiatartalékot halmozott fel. Amikor 2018 áprilisában a mérlegre álltam, majdnem elájultam. Közel 120 kg. A feleségem egy kicsivel még több volt. A lányunk kilenc évesen majdnem 60 kg, a fiunk pedig 5 évesen 15 kg volt. Szörnyű.
Egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy nem akarom tovább így folytatni. 4 XL-es melegítőnadrágot vettem, 4XL-es pólót, és először az edzőterembe mentem. Az étkezéseimen nem változtattam, nem is értettem hozzá semmit. És nem is igazán érdekelt.
- Az első krízis akkor ért, amikor három hónap után nem volt semmi eredményem. Félretettem az edzőtermi edzéseket, és elkezdtem gondolkodni az étkezéseken. Az interneten sok diétával találkozunk. Dukan-diéta, fehérje diéta, zsírégető leves stb. Rosszabb, mint a piacon.
Szerencsére belülről valahogy megértettem, hogy ez nem a helyes út. És az improvizáció útján indultam el. A youtube-on videókat találtam az edzésekről, és így eljutottam az étkezésekkel kapcsolatos kérdésekhez is. Elkezdtem megérteni a szervezetünk működési elvét. És egyre mélyebben beleástam magam abba a kérdésbe, hogy valójában milyen szerepet játszik az életünkben az étel. Hihetetlen, de valójában mindvégig alultáplált voltam. Milyen paradox, igaz?
Az év végére 15 kg-ot fogytam. A feleségemnek is jót tett az étrendváltás, lement róla 20 kg. Csak egyikünk sem vette észre. Ha valaki el van hízva, és nem látja azt a többieken, nem is foglalkozik vele. A kilók ugyan eltűntek, de sajnos jöttek az antidepresszánsok. És cukorbetegség. De erről bővebben olvashatunk abban a cikkben, amelyet úgy döntött, hogy motivációként írja meg mindazoknak, akik emiatt elveszett ügynek gondolják magukat.
2019 januárjában rátaláltam a https://www.dine4fit.hu alkalmazásra. A ” low carb” és az alkalmazás kombinációja azonnal működni kezdett. A kilók mentek lefelé, és rájöttem, hogy ez az, ami igazán érdekel.
Nehezemre esett bevallani. Hogyan vallja be az ember a 105 kg-os súlyával, hogy szereti a fitneszt, és szereti az egészséges táplálkozást, amikor nem olyan régen még a folyékony kenyeret szerette, meg a lazsálást a kanapén? Titokban tanultam, titokban képeztem magam. Kb. 4 hónapig tartottam a szigorú szénhidrátszegény irányt, de valami mégis hiányzott. Olyan kimerült voltam.
Az önképzésnek köszönhetően megértettem, hogy hiányoznak a szénhidrátok, és egyik napról a másikra áttértem a klasszikus és kiegyensúlyozott étrendre.
Ekkor már körülbelül 90 kg voltam, és az alakom is változott. Büszke voltam magamra, amit alkalmanként a környezetemmel is tudattam. Bár hirtelen megváltoztattam a szénhidrátok mennyiségét (20-ról 250-re), mégsem történt semmi. Nem jelentkezett semmilyen jojó effektus. Ez az egészséges fogyókúrának volt köszönhető – a kalóriadeficitnek.
A makrotápanyagok, a kalória és a dine4fit helyes beállításával fokozatosan fogytam le egészen 77,6 kg-ra. Tesztelni akartam a tudásomat, és megtörtem a feleségemet is. Ekkor következett be nálam a legnagyobb fordulópont is. Megfelelő tanfolyamokra kezdtem el járni, hogy közvetlen forrásból kaphassam az információkat, de erről senkinek sem beszéltem. Találkoztam ugyanis olyan okos tanácsokkal is, amelyeken csak egy jót nevette, hogy valójában miket tömnek az emberek fejébe, de hát ez van. Nem lehet mindenki egy véleményen. Az önbizalmam csak nőtt.
2020 februárjában befejeztem a fogyókúrát 9 kg testzsírral, és a térfogat fázisra váltottam. Túléltem a karantént és a bezárt edzőtermeket is. Ez az idő alkalmas volt a továbbtanulásra és a képzésre. A munkahelyemen felmondtak, mert a korona… Döntés előtt álltam, hogy megpróbáljam-e megvalósítani az álmaimat, vagy új állást keresek. Az epém döntött helyettem. Két év után ismét jelentkezett. Júniusban kórházba kerültem, így elvesztettem a második munkahelyemet is. Kinek tetszene a táppénz, várni a műtétre, majd még további 6 hét lábadozás? Senkinek. Így semmi sem akadályozott a döntésben. Otthon teljes támogatást kaptam, és elkezdhettem valóra váltani az álmaimat.
Nem nézem az esztétikát. Igen, azt mindenki szereti, ha jól néz ki, ha valaki utána fordul, ha bókolnak neki. De mi értelme van ennek az egésznek, ha a szervezetünk nem egészséges? Az én pozíciómban nem gyógyíthatok embereke. De megmutathatom nekik a helyes utat. Hiszem, hogy az étkezésen és mozgáson múlik. Az igaz, hogy nem mindenki tud egyformán mozogni, de még egy séta a természetben is képes segíteni a stresszen és sok más dolgon is. Ebben nincs semmi bonyolult.
Engem személy szerint az egészség érdekel a legjobban. Vannak gyerekeink, van családunk, bármi megtörténhet. Én vagyok rá a példa. Augusztus 18-án jelentem meg a tervezett “banális” epehólyag műtétre. A műtét rosszul sült el. Valamit megsebesítettek bennem, és 24 órán keresztül véreztem, és minderről sem nem tudott. Azonnal következett egy második műtét. Aztán amikor az intenzív osztályon megláttam a szívmonitort, rádöbbentem, hogy csak az életmódváltozásnak köszönhető, hogy még életben vagyok. A súlyom miatt a szervezetem valószínűleg nem bírta volna el a majdnem két napig tartó percenkénti 150-es pulzust.
Rájöttem, hogy szervezetünknek egészségesnek kell lennie, készen kell állnia a betegségek elleni küzdelemre. Csak egy életünk van. És testünk is csak egy van. És mi pedig hányszor pusztítjuk önként azzal, ahogy eszünk.
Nem adjuk meg szervezetünknek a szükséges energiát, nem kapja meg a szükséges ellátást. Ugyanakkor a testünk visszaadja nekünk mindazt, amit kap tőlünk. Tizennégy nappal a műtét előtt kijelentettem, hogy azt gondolom, hogy amit én feláldoztam a szervezetemnek, annak csak a töredékét kapom vissza. De szervezetemtől sokkal többet kaptam vissza. Nemcsak azt, hogy élek, hanem sok más ember életét is megváltoztathatom, ha ők is szeretnének. És ez nekem a legnagyobb ajándék. Nem ítélek el senkit a súlya miatt, nem kérdezem meg senkitől, hogyan lehetséges, hogy 150 kg. Hiszen én is ilyen voltam.
Mindannyiunknak joga van a teljes élethez. És mi van a családommal? A lányunk tizenegy évesen 58 kg. A feleségem nemhogy csak 50 kg-t fogyott, de legfőképpen már nem cukorbeteg, nem kell diabetikus kártyát viselnie, és nem kell állandóan mérnie a cukorszintet. Vérképe olyan, mint egy egészséges emberé. A fiunk elkezdett egészségesen hízni, és már 25 kg a súlya. A mi kisbabánk pedig már pici kora óta egy egészségesen táplálkozó családban nő fel.
Ne feledjék, senki sincs elveszve. A Dine4Fit alkalmazás, a jól megtervezett étrend, és a megfelelő edzésterv – ezek azok a dolgok, amelyek segíthetnek legyőzni önmagunkat. Valakinek szüksége van egy segítő kézre, amit most én is másoknak nyújtok, másoknak pedig elég csak lelkiismeretesen használni az alkalmazást. Ami egy igazi segítség.
Martin elérhetősége: budfitsmartinem.cz
A hozzászólások nem képviselik a szerkesztők vagy a blog üzemeltetőjének véleményét.